A szálláshely-minősítés nem önkéntes minőségjelzés. Az érvényes minősítés a szálláshely-szolgáltatás jogszerű folytatásának feltétele, ezért a rendszer közvetlenül érinti a szolgáltatók vállalkozási tevékenységét.

Egy ilyen kötelező rendszerrel szemben nemcsak szakmai, hanem alkotmányos követelmények is érvényesülnek. A szolgáltatónak megfelelő garanciákkal kell rendelkeznie arra, hogy az őt érintő döntés pártatlan eljárásban, előre megismerhető és kiszámítható követelmények alapján szülessen meg, és a döntéssel szemben tényleges, hatékony jogorvoslat álljon rendelkezésére.

Az FMKE álláspontja szerint a jelenlegi szabályozás mindhárom területen alapvető alkotmányossági kérdéseket vet fel.

A minősítés eredménye közvetlenül befolyásolja a szolgáltató működését, ezért alapvető követelmény, hogy maga a minősítési rendszer intézményi felépítése, valamint az egyes eljárások szabályai is biztosítsák a független és pártatlan döntéshozatalt.

A pártatlanság nem csupán az eljáró személy tényleges elfogulatlanságát jelenti. A szabályozásnak olyan összeférhetetlenségi és kizárási garanciákat kell tartalmaznia, amelyek kizárják azt is, hogy az eljáró személy és a minősített szolgáltató közötti versenytársi vagy más kapcsolat objektíve kétséget ébresszen a pártatlanság iránt.

Ugyanez a követelmény intézményi szinten is érvényesül: a minősítésben, annak felülvizsgálatában és a jogorvoslatban részt vevő szereplők feladat- és hatásköreinek elhatárolása nem teheti kérdésessé a döntéshozatal függetlenségét.

Az FMKE álláspontja szerint ezért nem elegendő az elfogultság egyedi esetben történő bizonyításának lehetősége. Magának a rendszernek kell megfelelő garanciákkal megelőznie az elfogultság lehetőségét és annak látszatát.

A szolgáltató maga döntheti el, milyen kategória megszerzését célozza meg, a minősítésben való részvétel azonban nem önkéntes. Ahhoz, hogy felelős üzleti és beruházási döntést hozhasson, előre ismernie kell, pontosan milyen feltételeknek kell megfelelnie.

Egy kötelező rendszer követelményeinek ezért világosnak, objektívnek, egyértelműnek és előre kiszámíthatónak kell lenniük. Ha a minősítést olyan szempontok is érdemben befolyásolhatják, amelyeknek nincs előre meghatározható mércéjük, a szolgáltató nem tudhatja előre, milyen feltételek alapján fogják értékelni.

A kiszámíthatóság ugyanakkor nemcsak a követelmények megfogalmazását jelenti. A szabályozásnak az önkényes alkalmazás lehetőségét is ki kell zárnia: megfelelő kereteket kell meghatároznia arra, hogy ki, milyen felhatalmazás alapján, milyen szempontok szerint alakíthatja ki, módosíthatja és alkalmazhatja a minősítés követelményeit.

Ez különösen fontos akkor, ha a minősítést meghatározó lényeges követelmények nem közvetlenül jogszabályban, hanem a minősítési rendszer működtetője által kialakított dokumentumban jelennek meg.

A jogbiztonság nemcsak azt követeli meg, hogy a szabályok hozzáférhetők legyenek, hanem azt is, hogy alkalmazásuk eredménye előre ésszerűen kiszámítható legyen.

A hatékony jogorvoslat nem merülhet ki abban, hogy a szolgáltató formálisan panaszt nyújthat be. Olyan jogorvoslati rendszerre van szükség, amelyben a döntés tényleges indokai megismerhetők, vitathatók, és a minősítési döntés érdeme független fórum előtt felülvizsgálható.

Ennek első feltétele a megfelelő indokolás. Ha a szolgáltató nem tudja, milyen konkrét tények és szakmai megállapítások alapján született a minősítés, úgy kell panaszt benyújtania, hogy nem ismeri pontosan, mit kell vitatnia. Ez az általunk „vakpanasznak” nevezett helyzet.

A probléma azonban nem ér véget az indokolásnál. A hatékony jogorvoslathoz olyan független és érdemi felülvizsgálat szükséges, amely nem csupán az eljárás szabályosságát vizsgálhatja, hanem arra is kiterjedhet, hogy a minősítés szakmai és ténybeli alapjai helytállóak voltak-e.

Ha a szolgáltató formálisan rendelkezik jogorvoslattal, de nincs olyan fórum, amely a minősítési döntés érdemét ténylegesen felülvizsgálhatja, a jogorvoslat alkotmányos funkciója kérdésessé válik. Ez pontosan az a probléma, amelyet a mostani szöveg is azonosít.

Ez a három kérdés egymással szorosan összefügg.

Kiszámítható követelmények nélkül a szolgáltató nem tudhatja előre, minek kell megfelelnie.
Pártatlansági garanciák nélkül nem biztosított, hogy ezek alkalmazása elfogulatlan eljárásban történik.
Hatékony jogorvoslat nélkül pedig az esetleges hibás vagy önkényes értékelés nem korrigálható megfelelően.

Ezért az FMKE álláspontja szerint nem egy-egy elszigetelt eljárási hibáról van szó, hanem arról, hogy a kötelező minősítési rendszer egésze megfelelő alkotmányos garanciákat biztosít-e a szolgáltatók számára.