Indokolás és jogorvoslat
A hatékony jogorvoslat alapvető feltétele, hogy a szolgáltató megismerhesse, miért kapta az adott minősítést, mely követelményt nem teljesítette, és milyen konkrét tények alapján jutott erre a következtetésre a minősítő.
Nem elegendő tehát pusztán közölni a minősítés eredményét vagy azt, hogy valamely követelmény nem teljesült. A döntés indokolásának lehetővé kell tennie, hogy a szolgáltató megértse és – ha vitatja – érdemben kifogásolhassa az értékelést.
Mi a „vakpanasz” problémája?
Ha a szolgáltató a panasz benyújtásakor nem ismeri a döntés valódi indokait, csak találgatni tudja, hogy mit és milyen érvekkel kellene vitatnia. Így a panaszát lényegében „vakon” kénytelen benyújtani.
A jelenlegi rendszerben a szolgáltató csak a helyszíni jegyzőkönyvben lévő auditori javaslatot ismeri, jellemzően általánosító, hiányos indoklással, konkrét tények és hivatkozások nélkül. A döntés eredményéről a szolgáltató mindössze egy e-mailes értesítőt kap, mely szerint letölthető az igazolás (amely egyébként a jegyzőnek szól). A szolgáltató az elektronikus értesítés után kap postán egy papír alapú, aláírás és indoklás nélküli ún. Tanúsítványt.
A probléma különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha a minősítés részletesebb indokai csak a panasz benyújtását követően, a panasz elbírálása során jelennek meg, melynek során az esetleg a jegyzőkönyvben szerepő indokok mellőzésére és új indokok megállapítására kerül sor. A szolgáltató ilyenkor olyan indokokkal szembesülhet, amelyeket a panasz benyújtásakor még nem ismerhetett, ezért azokkal szemben eredetileg nem is tudott védekezni.
Az indokolás hiánya így közvetlenül kiüresítheti a jogorvoslatot.
Miért nem elegendő az eredmény közlése?
Egy pontszám, egy kipipált vagy nem teljesített kritérium, illetve egy általános értékelés önmagában nem feltétlenül árulja el, milyen konkrét tény vagy hiányosság vezetett a döntéshez.
Ha például egy szubjektív szempontnál csak azt közlik, hogy a követelmény „nem teljesül”, a szolgáltató ebből nem tudhatja, mit kifogásoltak, milyen mércét alkalmaztak, és mit kellett volna másként teljesítenie.
Az érdemi indokolásnak ezért legalább olyan részletességűnek kell lennie, hogy abból a szolgáltató megismerhesse a döntés tényleges okait.
Miért fontos az indokolás a jogorvoslathoz?
A jogorvoslat csak akkor lehet tényleges és hatékony, ha a szolgáltató még a panasz benyújtása előtt megismerheti azokat az indokokat, amelyekre a döntést alapozták.
Máskülönben saját érveit kell előadnia anélkül, hogy ismerné a vele szemben alkalmazott érvelést. A panasz elbírálója viszont már a szolgáltató kifogásainak ismeretében fejtheti ki részletesen, miért tartja helyesnek az eredeti értékelést.
Ez az FMKE álláspontja szerint nem biztosít valódi lehetőséget a döntés érdemi vitatására.
Mit tart szükségesnek az FMKE?
Az FMKE szerint a minősítési rendszernek biztosítania kell, hogy
- a szolgáltató a jogorvoslati határidő megkezdése előtt megkapja a döntés teljes és érdemi indokolását;
- az indokolás konkrétan megjelölje, mely követelmény milyen tények alapján nem teljesült;
- a döntés indokai a panasz elbírálása során ne legyenek utólag új, a szolgáltató előtt korábban ismeretlen érvekkel pótolhatók;
- a panaszt pedig olyan eljárásban bírálják el, amelyben a szolgáltató a döntés valamennyi érdemi indokát vitathatja.
A jogorvoslat nem attól hatékony, hogy formálisan lehet panaszt benyújtani, hanem attól, hogy a szolgáltató tudja, milyen döntéssel és milyen indokokkal szemben kell védekeznie.