A kötelező szálláshely-minősítésben a pártatlanság nemcsak az egyes eljáró személyek elfogulatlanságát jelenti. A minősítési rendszer egészének is olyan szervezeti és eljárási garanciákkal kell rendelkeznie, amelyek biztosítják a független és pártatlan döntéshozatalt.

A pártatlanságnak két alapvető követelménye van:

  • intézményi pártatlanság – a minősítési rendszer egészének függetlenségére és szervezeti garanciáira vonatkozik;
  • személyi pártatlanság – azt biztosítja, hogy az ügyben eljáró személyekkel szemben ne álljon fenn összeférhetetlenség vagy elfogultság.

Mindkét követelmény szükséges ahhoz, hogy a szolgáltatók bízhassanak a minősítési rendszer tisztességében.

Az intézményi pártatlanság azt jelenti, hogy maga a minősítési rendszer olyan szervezeti felépítéssel működik, amely megfelelő garanciákat biztosít a független és elfogulatlan döntéshozatalra.

A kötelező szálláshely-minősítés állami joghatással járó feladat. Az FMKE álláspontja szerint egy ilyen feladatot ellátó szervezet intézményi felépítésének ki kell zárnia minden olyan körülményt, amely megalapozott kétséget ébreszthet a döntések függetlenségével kapcsolatban.

Az FMKE álláspontja szerint már önmagában az sem felel meg az intézményi pártatlanság követelményének, ha egy kötelező, joghatással járó minősítési rendszer szervezeti felépítése alkalmas arra, hogy megalapozott kétséget ébresszen a döntések függetlenségével kapcsolatban.

A szálláshely-szolgáltatók minősítésére kijelölt Magyar Turisztikai Minőségtanúsító Testület a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány tulajdonában álló gazdasági társaság. Az Alapítvány alapítói jogokkal rendelkező alapítói között szerepel a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége is, amely a szálláshely-szolgáltatás vezető iparági szereplőit tömörítő,  a magyar szállodaipar meghatározó érdekképviseleti szervezete, amelynek feladata ezen iparági szereplők érdekeinek képviselete a szálláshely-szolgáltatási piacon és amelynek iparági érdekei nem szükségszerűen esnek egybe a magánszálláshely-szolgáltatók érdekeivel.

Az összeférhetetlenségi szabályok  a személyi pártatlanság garanciái.

Azt jelenti, hogy az ügyben eljáró személy nem állhat olyan kapcsolatban az ügy tárgyával vagy valamely érintettel, amely alkalmas lehet arra, hogy kétséget ébresszen döntésének elfogulatlanságával kapcsolatban.

Ezért a jogállami eljárásokban nemcsak a tényleges elfogultságot kell kizárni, hanem azokat a helyzeteket is, amelyek objektíven alkalmasak lehetnek a pártatlanság megkérdőjelezésére.

Az FMKE tapasztalatai szerint a jelenlegi rendszer nem biztosít megfelelő garanciákat az összeférhetetlenségi helyzetek kizárására.

Ennek következtében például

  • a panaszeljárásban ugyanaz a személy jár el, aki a minősítési eljárás lebonyolításáért egy személyben felelős, és aki a minősítés eredményéről szóló igazolást is aláírja;
  • a szabályozás nem zárja ki, hogy a minősítési eljárásban – akár helyszíni auditorként, akár a döntés meghozatalában részt vevő személyként – olyan személy vegyen részt, aki a minősítés alá vont szolgáltató versenytársa;
  • a szolgáltató nem ismerheti meg előre a döntés előkészítésében és meghozatalában részt vevő valamennyi személyt, ezért az esetleges összeférhetetlenségi okokat sem tudja teljes körűen jelezni;
  • a szolgáltató nem rendelkezik olyan eljárási lehetőséggel, amelynek keretében összeférhetetlenségi kifogását egy, a minősítési eljárástól független szerv érdemben vizsgálhatná.

Az FMKE álláspontja szerint ezek a körülmények alkalmasak arra, hogy megingassák a minősítési rendszer pártatlanságába vetett bizalmat.

Az FMKE szerint a kötelező szálláshely-minősítési rendszerben olyan garanciákra van szükség, amelyek egyértelműen biztosítják az intézményi és a személyi pártatlanságot.

Ennek érdekében szükségesnek tartjuk

  • a minősítést végző szervezet intézményi függetlenségének biztosítását;
  • a döntéshozatali és jogorvoslati funkciók szervezeti elkülönítésé;
  •  összeférhetetlenségi szabályok pontos meghatározását;
  • a kizárási eljárás részletes szabályozását;
  • a döntéshozatal átláthatóságának növelését;
  • valamint a független és hatékony jogorvoslat biztosítását.

A kötelező minősítés nem önkéntes minőségbiztosítási rendszer, hanem a szálláshely működését meghatározó, állami joghatással járó eljárás.

Ezért a szolgáltatóknak nemcsak abban kell bízniuk, hogy a döntés elfogulatlan, hanem abban is, hogy a minősítési rendszer egészének felépítése megfelelő garanciákat nyújt a pártatlan döntéshozatalra.