2022. óta Magyarországon a magán- és egyéb szálláshelyek működésének feltétele a kötelező minősítés. Az FMKE nem a minőségi szolgáltatás szükségességét vitatja, hanem azt állítja, hogy a jelenlegi rendszer több ponton nem biztosítja az átlátható, objektív és kiszámítható működést.

Az FMKE tapasztalata szerint a rendszer működésében visszatérően ugyanazok a kérdések merülnek fel, ezért azok rendszerszintű felülvizsgálatot igényelnek.

A minősítési rendszer több egymásra épülő szakaszból áll. A rendszer megítéléséhez fontos látni, ki végzi az értékelést, hogyan születik meg a minősítési döntés, és milyen jogorvoslati lehetőség áll a szolgáltató rendelkezésére.

A kötelező minősítés a szolgáltatásnyújtás feltétele, ezért uniós jogi követelményeknek is meg kell felelnie. Az FMKE véleménye szerint rendszer nem felel meg az uniós szolgáltatási irányelv objektivitási, előreláthatósági és pártatlansági követelményeinek.

A kötelező minősítési rendszer működése a jogbiztonság, a tisztességes eljárás és a hatékony jogorvoslat szempontjából is kérdéseket vet fel.

Felmerül a kérdés, hogy egy kötelező, joghatással járó minősítési rendszerben megfelelően biztosítottak-e az intézményi és személyi pártatlanság garanciái.

Az általános benyomás értékelési szempontjainak tartalma nem kellően meghatározott, ezért alkalmazásuk előre nem kiszámítható.

A szolgáltató részletes indokolás hiányában nem tudja, hogy pontosan mit és milyen alapon kifogásoljon.

Az FMKE álláspontja szerint a minőségbiztosítás célja egyszerűbb, átláthatóbb és objektívebb rendszerben is elérhető.

A kötelező kategorizálási rendszer megszüntetése, és felváltása olyan objektív minimumkövetelményekkel, amelyek a vendégbiztonság és az alapvető működési feltételek biztosítására korlátozódnak.

Az egységes minimumkövetelményeken túlmenő minősítési rendszer – amennyiben arra piaci igény mutatkozik – önkéntes alapon, megfelelő intézményi függetlenség és objektív szakmai standardok mellett továbbra is működhetne.

  • a minősítést végző szervezet függetlenségének biztosítását;
  • szigorú összeférhetetlenségi szabályokat;
  • a szubjektív értékelési elemek megszüntetését;
  • részletes indokolási kötelezettséget;
  • ténylegesen független és hatékony jogorvoslat biztosítását.

Az FMKE a kötelező szálláshely-minősítési rendszer bevezetése óta folyamatosan foglalkozik annak szabályozási és gyakorlati problémáival. Észrevételeinket és javaslatainkat több alkalommal eljuttattuk az illetékes szervekhez, szakmai egyeztetéseket kezdeményeztünk, és ahol szükségesnek tartottuk, jogi úton is felléptünk.

Az alábbi idővonalon bemutatjuk a legfontosabb lépéseket és az azokhoz kapcsolódó dokumentumokat.


Az Egyesület részletes szakmai és jogi beadványban foglalta össze a kötelező szálláshely-minősítési rendszer működésével kapcsolatban addig összegyűlt tapasztalatokat és problémákat. A beadvány többek között a követelmények jogi szabályozását, a szubjektív értékelési szempontokat, a jogorvoslat hiányosságait és a kis szálláshelyek sajátosságait figyelmen kívül hagyó kategorizálást kifogásolta.

Az FMKE a minősítési rendszer felülvizsgálatát és a szabályozás módosításának kezdeményezését kérte.


Mivel a februári megkeresésre nem érkezett visszajelzés, az Egyesület Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterhez fordult, és kérte a minősítési rendszerrel kapcsolatos problémák rendezését.

Az FMKE egyben konkrét alternatívát is javasolt: a kötelező kategorizálás helyett minden szolgáltatóra egyformán vonatkozó, jogszabályban rögzített, objektív minimumkövetelmények bevezetését.


Az Egyesület amicus curiae beadványt nyújtott be az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő, a szálláshely-minősítés jogorvoslati rendszerét érintő III/1993/2024. számú ügyben. A cél az volt, hogy az Alkotmánybíróság megismerje a minősítési rendszernek a szolgáltatók vállalkozási szabadságát, a tisztességes eljárást és a jogorvoslathoz való jogot érintő problémáit, valamint az ügy európai uniós összefüggéseit.

A beadvány különösen hangsúlyosan foglalkozott azzal, hogy a minősítési döntéssel szembeni panaszt ugyanannak a szervezetnek a vezetője bírálja el, amely a kifogásolt döntésért is felelős, továbbá az indokolás hiányával és az ebből fakadó hatékony jogorvoslati problémával.


Az FMKE ismét a gazdasági tárcához fordult, miután ismertté vált, hogy napirenden van a szálláshely-minősítés jogszabályi szabályozásának átalakítása. Az Egyesület arra kérte a döntéshozókat, hogy az új szabályozás kialakításakor vizsgálják felül a kis szálláshelyekre alkalmazott minősítési rendszer egészét.

Az FMKE azt javasolta, hogy a kis szálláshelyek kötelező csillagkategóriákba sorolása helyett jogszabályban rögzített, mindenkire egyformán alkalmazandó objektív minimumkövetelmények biztosítsák a megfelelő higiéniai, biztonsági és alapvető kényelmi színvonalat.

A beadvány részletesen bemutatta, hogy a jelenlegi kategorizálás miért nem illeszkedik a kis szálláshelyek sokszínűségéhez, és külön kifogásolta az „általános benyomás” szubjektív, a besorolást meghatározó szerepét, amely az FMKE álláspontja szerint kiszámíthatatlan értékeléshez és önkényes jogalkalmazáshoz vezethet.

A javasolt rendszerben az alapvető minimumkövetelmények kötelezőek maradnának, míg az egyedi szolgáltatások és magasabb minőségi jellemzők értékelését a vendégek választása, illetve önkéntes minősítési rendszerek egészíthetnék ki.


A Nemzetgazdasági Minisztérium rendelettervezete igazgatási szolgáltatási díjat vezetett volna be a kötelező szálláshely-minősítésért. Az FMKE a társadalmi egyeztetés során részletes véleményt nyújtott be, és különösen a kis szálláshelyekre tervezett díjak aránytalanságát kifogásolta.

Az Egyesület arra is felhívta a figyelmet, hogy aggályos egy kötelező, jelentős költséggel járó minősítésért díjat kérni úgy, hogy magának a minősítési rendszernek a működésével kapcsolatban továbbra is fennállnak a kiszámíthatósági és tisztességes eljárási problémák.

A tervezett igazgatási díjat végül nem vezették be.


Az FMKE a Gazdasági és Energetikai Minisztérium részére átfogó szakmai anyagot készített a kötelező szálláshely-minősítési rendszer működéséről. Az Egyesület a szubjektív értékelési elemeket, az intézményi függetlenséggel kapcsolatos aggályokat, az egységes jogalkalmazás hiányát és az ezekből fakadó kiszámíthatatlanságot emelte ki.

A szakmai anyagokat egyidejűleg az Igazságügyi Minisztérium részére is megküldtük, ahonnan válasz érkezett, hogy áttették levelünket a Gazdasági és Energetikai Minisztériumba.

Az FMKE továbbra sem a minőségi követelmények szükségességét vitatta, hanem azt javasolta, hogy a kötelező kategorizálás helyett kapjanak nagyobb szerepet az objektív minimumkövetelményekre épülő, kiszámíthatóbb és arányosabb szabályozási megoldások.